Na, vedd már! Hiába hallgattam rád! kiabálta az ismeretlen nő.
Egy lányt nevelek, aki a férjem szeretőjétől született. Igen, jól olvastad. Valaki azt gondolhatja, hogy őrült vagyok, és kezelésre lenne szükségem. De kérlek, hallgasd meg a történetemet a végéig.
2005-ben éltünk, Alexszel családot alapítottunk és saját vállalkozásunk volt. A szerelmemnek több élelmiszerboltja volt, árukat Lengyelországból, Olaszországóból és Németországból hozattunk. A munkája lehetővé tette, hogy ne dolgozzak, és teljesen a háztartásra fordíthassam az időmet. Főleg, hogy akkor már volt egy fiunk, Máté, 5 éves. Teljesen a fiunk nevelésének és a háztartásnak szenteltem magam. Alexs otthon mindig várta a friss halászlevem, a derelyém vagy a töltött káposzta. És persze, a tökéletes rend.
De mindez összeomlott azon az átkozott napon. Barátoknál voltunk vendégségben, a fiunk már aludt a kocsiban. Ahogy a házunkhoz értünk, észrevettem, hogy Alexs ideges lett. A kapunál egy fiatal lány állt, és egy rózsaszín takarót tartott a kezében. Amint kiszálltunk a kocsiból, odarohant a férjemhez:
Na, vedd már! Hiába hallgattam rád, és nem vetettem el!
Megdermedve néztem a lányra. Alexs sem értette, mi történik.
Nem akarom látni, nem akarom hallani! Nem merészelsz felhívni, és a lányomnak sem szabad hozzád szólnia!
Pár percig a hidegben álltam, a hóvihar közepén. A szomszédok már kinéztek az ablakon a kiabálásra. Csak Alexs hallgatott, és a rózsaszín takarót tartotta a kezében.
Menjünk be, ne álljunk itt a hidegben. Mindent elmagyarázok otthon
Kiderült, hogy a lány egy volt alkalmazottunk, aki egy éve felmondott. És gondolhatod, mi volt az oka.
És most mi lesz vele? kérdezte halkan Alexs, amikor óvatosan az ágyba fektette a kislányt.
Hogy mi? Felneveljük. Hiszen a te lányod.
Megállapodtam az orvossal egy borítéknyi pénzért, hogy hamis második terhességet írjon a lapomra. A kislányt Boginak hívtuk. Nem éreztem iránta gyűlöletet vagy haragot. Egyszerűen megértettem, hogy a gyermek semmiről sem tehet. Miért utálnék egy két hónapos csecsemőt?
Nagyon sokáig nem tudtam megbocsátani Alexsnek a hűtlenségét. Elmentünk pszichológushoz, és még a válás is felmerült. De tudod, az idő begyógyítja a sebeket. Láttam, hogy a férjem valóban bánja, amit tett, és mindent megtesz, hogy visszafogadja a bizalmunkat. Higgy nekem, nem egy nap alatt bocsátottam meg, évekbe telt.
A fiunk, Máté, imádta Bogit. Mindig játszott vele, babakocsit tolva sétáltak, és mindenkinek mesélt a szép hújáról. És soha senkinek nem engedte, hogy bántsa.
Tizennyolc év telt el. Bögi felnőtt, és Alexs szerencsétlenül hasonlít rá. Még az orrát is ugyanúgy ráncolja, ha tüsszenteni akar. A saját lányomnak neveztem. Bár néhány szomszéd még mindig szeretnék a csontjaimat kimosni, és furán néznek, amikor Bogival sétálunk a udvaron.
Egy héttel ezelőtt Bögi ünnepelt betöltötte a tizennyolcat. Először családi körben ünnepeltünk, majd a barátaival mentek kávézni. Jöttek a nagyszülők, a keresztanyák. És váratlanul megjelent egy új vendég Bögi édesanyja.
Te mit keresel itt? morogta Alexs, és kivezette a kapun.
Hogy mit? A lányomhoz jöttem. Hol van Viola?
Nem Violának hívják, hanem Böginek. Mit akarsz?
Istenem, nem találtatok neki szebb nevet? Hoztam nekem ajándékot. Kozmetikumot, új telefont. Hol van?
Figyelj, neki vannak szülei. Te csak egy üres hely vagy. Most jutott eszedbe a lányod, tizennyolc év után? Hol voltál eddig?
Neked mi közöd hozzá, hol voltam? Még beperellek titeket!
Takarodj, és ne merj többet idegenkedni! Különben rendőrt hívok.
Alexs kizavarta a nőt. Én pedig abban a pillanatban megértettem, hogy senki és semmi nem tudja szétzúzni a családunkat. Mert készek vagyunk egymásért harcolni, és szeretettel törődni. Alexs remek apa, és örülök, hogy a gyerekeimnek ilyen apjuk van.
És te? Tudnál szeretettel fogadni egy idegen gyermeket, ahogy ez a történet hőse tette?
