**Első Benyomás**
Anyu, bemutatom Zsófit mondta Gábor kissé zavartan, miközben az éjszaka kellős közepén mutatta be a házukba hozott lányt.
Jó estét válaszolta Mária hidegen, szemével végigmérve a váratlan vendéget. Milyen bájos időpont a bemutatkozásra! Mindjárt éjfél…
Mondtam Gábornak, hogy túl késő van védte magát Zsófi azonnal , de hallgatott rám? Makacs, mint a öszvér!
Ügyes gondolta Mária keserűen. Magát mentegeti, őt meg zsarnoknak festi. Nem túl szimpatikus ez a lány.
Gyertek be sóhajtott fel, majd szó nélkül visszavonult a szobájába.
Mit tehetett volna? Kidobja az egyetlen fiát az éjszaka közepén? Egy ismeretlen lány miatt? Ha együtt akarnak élni, hát legyen. Az anya feladata, hogy megvédje a fiát és felnyissa a szemét. És Mária ezt hamarosan meg is teszi. Gábor nélkülözni fogja a barátnőjét, és még örülni is fog neki!
Egész éjjel Mária azon töprengett, hogyan szabaduljon meg Zsófitól a lakásból.
Nem, nem ellenezte, hogy Gábor megházasodjon. Harminc évesen már ideje volna családot alapítania.
De nem vele!
Először is, jóval fiatalabb volt. Bizonyíték, hogy szél fúj a feje helyén.
Feleség? Anyja? Háziasszony?
Másodszor, a viselkedése magáért beszélt: késő éjszaka zargatja az embert, még bocsánatot sem kér! Ráadásul merte alaptalanul vádolni az ő drága fiát!
És még az éjszakát is ott töltötte!
Ez most először fordult elő vele, vagy ez a szokása?
Mindegy. Mária egyszerűen nem kedvelte.
Így Gábor is hamarosan ugyanezt fogja érezni.
Mi értelme vesztegetni az időt rá?
A terv feleslegessé vált.
Zsófi maga adott neki minden alkalmat, hogy helyre tegye a dolgokat.
Az első jel már reggel érkezett.
Egy órát zártkózott el a fürdőszobában.
Gábor tehetetlenül körbe-körbe járkált a lakásban, egyre dühösebben.
Édesem, mi a baj? kérdezte Mária túlzott édességgel. A lány felkészül, szeretne tetszeni neked…
De dolgozni kell mennem!
Akkor kopogj be, magyarázd meg, hogy nem egyedül él itt javasolta az anyja.
Kínos lenne mormolta. Majd megbeszéljük. Te pedig, anyu, nem késel?
Én? Nem. Rég készen vagyok. Tessék, sütöttem palacsintát. Gyere reggelizni.
Még meg se mostam!
Mindegy, utána megmosakodsz. Addig ne pazarold az időd egyél, erőre lesz szükséged a napra.
Gábor leült az asztalhoz.
Ekkor Zsófi kijött a fürdőszobából, törülközővel a fején, ragyogóan.
Végre! kiáltott fel Gábor, és a ködös tükörhöz rohant.
Gyorsan megmosdott, borotválkozott, három harapással lenyelt egy palacsintát, majd már az ajtóban odavetette:
Viszlát este! Remélem, jól kijöttök egymással.
Gábor! szólt vissza Zsófi. Ma el kellett volna hozni a cuccaimat.
Majd este. Ne unatkozz! Hangja már a lépcsőházban csendült.
Mária felállt, becsukta az ajtót a fia után, majd Zsófi felé fordult, és szárazon megkérdezte:
Nem szégyelled magad?
Nem válaszolta a lány mosolyogva. Kellett volna?
Gábor miattad késik!
Nem fog. Biztos taxival megy. Ne aggódjon, minden rendben lesz.
Akárhogy is, ne feledd: nem vagy egyedül itt. Ha reggel egy órát akarsz a fürdőszobában tölteni, kelj fel korábban. Szerencse, hogy ma nem dolgozom.
Nem fog megtörténni újra mondta egyszerűen Zsófi. Elnézést kérek.
Mária elámult. Vitatkozást várt, és íme…
Na jól van mormogta, és a fürdőszoba felé indult.
Az első dolog, ami szemet szúrt, egy új fogkrém volt, amit akkor nyitottak ki, amikor a régit még nem fejezték be.
Zsófi, miért nyitottál új fogkrémet?
Ezt jobban szeretem.
Remélem, a sajátodat hozod majd? És a samponodat?
Persze, néni…
És a törülközőidet!
Azokat is…
Hiába próbált veszekedést provokálni, Zsófi egyetlen csalira sem harapott. Mindenre bólintott, udvariasan, és jegyezte a jövőbeli kötelezettségeit.
Mária, akinek fogytán voltak az érvei, nyíltan támadott.
Miért jöttél ide?
Gábor és mi… szeretjük egymást…
Persze hogy szereted, egy ilyen fiút! De én nem értem: mit lát benned?
Nem kérdeztem meg tőle…
És a szüleid?
Anyám varrónő.
És apád?
Soha nem ismertem.
Értem. Apa nélküli gyerek. És te hogyan leszel jó feleség a fiamnak?
Megteszek mindent…
Hiába próbálkozol, nem fog menni. A fiam nem szeret téged. Csak hiszi. Én ismerem őt! És soha nem fog feleségül venni! Miért tenné? Már most a lába előtt vagy.
Szeret suttogta Zsófi, remegő hangon. Biztos vagyok benne.
Álmokban élsz. Azt hiszed, te vagy az első?
Nem… de ez nem számít…
Nem számít? Egy hét múlva elege lesz belőled! Nem vagy az esze szintjén! Az intelligenciáról hallottál?
Igen. De itt rosszul használja a szót.
Miért?
Egyetemi diplomám van.
Na és? Figyelj, kislány, menj haza. Nem a te helyed itt. Reggel óta próbálom megértetni veled, de nem akarod felfogni.
Rendben, elmegyek. De mit fog mondani Gábornak? Nem fog örülni neki.
Az nem a te gondod! Tűnj el, és ne gyere vissza. Nem vagy itt kívánatos.
Mária maga is meglepődött kegyetl
